10 dolog, amit autista gyerekekkel dolgozó szakemberként soha ne felejts el
Autista gyerekekt nevelő szülőként is láttam már mindenfélét, de szakemberként sokszor méginkább megdöbbenek, mennyire nem beszélünk egy nyelvet, ami az alapokat illeti.
Munkám során a szülőkkel mindig nagyon elnéző vagyok, hiszen ők nem választották, hogy ilyen-olyan gyermekük legyen, nem feltétlenül értenek hozzá, ráadásul érzelmileg is annyira erősen bevonódnak, hogy nem is tudnak (és nem is dolguk) objektívnek lenni. A szakembereknek viszont (legyenek bár óvónők, tanítók, tanárok, dadusok, kisgyermeknevelők vagy akár autizmus szakos gyógypedagógusok) sokkal szigorúbb normáknak kell megfelelniük. Szerintem. Ez az én 10-es listám a normákról, melyek túlmutatnak a szakmai tudáson, az eszköz- és módszerválasztáson, vagyis inkább megelőzik azt:
1. A gyerek elsősorban gyerek, a megfelelő személyiségfejlődéséhez a legfontosabb dolog, hogy megélhesse magát ügyesnek, okosnak, kompetensnek. Fókuszáljunk a pozitívumokra, támaszkodjunk a belső motivációira és segítsük őt sikerélményekhez!
2. Ha mi magunk még nem vagyunk olyan járatosak az autizmus világában, kérjünk segítséget, keressük a tanulásra alkalmas forumokat, lehetőségeket! Az autista gyerekek éppúgy megérthetőek, mint nem autista társaik, csak el kell sajátítanunk egy másfajta gondolkodásmódot. Ha egy pedagógus nem érti a rá bízott autista gyereket, akkor félni fog tőle, vagy haragurni fog rá, ami egyrészt hátráltatja a gyerek fejlődését, másrészt nem kívánatos feszültségeket szül mindenkiben. Ne felejtsük, hogy szakemberként nekünk van módunk változtatni!
3. A gyerek a család nélkül nem értelmezhető, ezért mindig tekintsünk túl az intézmény falain! Nem az az igazán fontos, ami a fejlesztő szobában történik. Hiába ügyes egy gyerek a "fejlesztős nénivel", ha ebből semmit nem tud más helyzetben alkalmazni.
4. A szülő a gyerekhez vezető legfőbb út. Fontos, hogy őt is megnyerjük a közös munkának. Ne felejtsük el elmondani neki, milyen ügyes, okos, szép az ő gyereke és hogy ő szülőként mennyi mindent jól csinál. Mindenki (még a szülő is) ügyes valamiben, támaszkodjunk ezekre az erőforrásokra!
5. Semmi ne történjen a gyerekkel a szülő tudtán kívül! Ez az együttműködés egyik alapköve. Ne vigye ki a gyereket senki fejlesztésre, felmérésre, ne kezdjünk vele új foglalkozásokat a nélkül, hogy ezt a szülővel korábban nem egyeztettük! A fejlesztő forglalkozásokon, vagy az oviban történtekről is mindig tudnia kell a szülőnek. Ez rettentő időigényes, de megkerülhetetlen, szánjunk rá akár külön alkalmakat.
6. A fejlesztési célokat (akár a bölcsi, ovi, iskola elvárásait a gyerek felé, akár a terápiás órákon kitűzött célokat) mindig előre egyeztessük a szülővel! Ez nem csak azt jelenti, hogy megmondjuk neki, mi lesz, hanem azt is, hogy megkérdezzük, neki mi lenne fontos, otthon mi a nehéz, az ezekkel való munkát pedig beépítjük a hétköznapokba. Ne felejtsük el, hogy elsősorban mi segítjük a családot, nem ők minket!
7. Autista gyerekek esetében a legfontosabb, hogy a megfelelő (protetikus) környezet a nap minél nagyobb részében körülvegye őket. Ezért nagyon fontos a szülők tanítása is. Akármilyen későn kap is diagnózist egy gyerek, az akkor és ott jelenlevő szakember(ek) dolga, hogy segítsék a szülőt az autizmus természetének megértésében, a megfelelő otthoni környezet kialakításában és értő használatában. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, a tudás mellé adjunk időt is a családnak!
8. Az autista gyerekek is a bölcsődei, óvodai, iskola közösség részei. Ne felejtsük el, hogy azzal, ahogy mi viszonyulunk hozzájuk, azzal a többi gyereknek is valami nagyon fontosat tanítunk. Ha mi szakemberként félünk az autista gyerektől, a társai is félni fognak, ha pedig türelmes odafordulással segítjük, a társai is így tesznek majd. És nem csak vele, hanem életük során más eltérő fejlődésű embertársaikkal is.
9. A gyerekek fejlesztése ideális esetben nem csak a fejlesztő szobában történik. Ha tehetjük, segítsük őt a tudás általánosításában az élet más területein is. Ha több féle fejlesztő foglalkozásra jár, fontos, hogy a szakemberek egyeztesség egymással a célokat, majd ezeket a szülőkön túl a fejlesztést nem végző kollégákkal (pl. óvónő, tanítónő) is megosszák.
10. Senki nem tud mindent és senkinél nincs a bölcsek köve. Mindig maradjunk nyitottak az új ötletek, egyéni megoldások irányában. Ha valami nem működik, azt egyszerűen meg kell próbálni másképp.