Arról, hogy mi a napló, mindenkinek van valami képe akkor is, ha nem foglalkozik autizmussal. Sokan kezdenek kamaszként naplót vezeni, melybe lejegyzik az érzéseiket, gondolataikat, vagy akár beragasztják a titkos szerelmük képét. Nem tudom, ma még mennyire divat a fiatalok körében az ilyesmi, de gyanítom, hogy a modern naplók már valamilyen online felületen, esetleg blog, vagy videoblog formában születnek. 

Napló írásához legalkalmasabb valamilyen üres lapokat tartalmazó füzet (hacsak a gyerek nem ír, mert akkor inkább legyen vonalas). Mérete lehet A/4-es, vagy A/5-ös is, attől függően, melyik praktikusabb egy adott gyereknek. Én mindig javasolni szoktam, hogy a napló legyen "csinos", hogy a gyerek szívesen vegye kézbe. Lehetnek rajta kedves mesefigurák, minták, színek, bármi, amit a gyerek szívesen kézbe vesz. Praktikus, ha ugyanakkor bírja a strapát is, ez persze gyerektől függ, hogy mennyit. ;)

Amikor először kezdünk naplót írni egy gyerekkel, akkor érdemes betartani az egy oldal - egy kép/egy helyzet szabályt, hogy jobban lehessen benne tájékozódni, ill. átláthatóbb legyen. Kisebb gyerekeknél egy-egy élményhez egyetlen rövid mondat kapcsolódjon (pl. "Sétáltam a Duna parton." A bejegyzésekhez készülhetnek fotók (ehhez persze az kell, hogy tudjunk nyomtatni), rajzolhatunk, vagy beragaszthatunk akár kisebb tárgyakat (pl. belépőjegy, falevél, matrica), csomagolópapírt (édesség) is. Bátran legyünk kreatívak, a gyerek maszatos kezének a lenyomata is segíthet felidézni, mit is játszott tegnap. A legfontosabb dolog, hogy a gyerek értse, és a képről fel tudja idézni az élményt.

A napló bejegyzéseit hagyományosan egyes szám első személyben ("Én csináltam valamit.") szoktuk írni, de ha ez a gyereket zavarja, nyilván ettől is el lehet térni. Írhatja a napló szövegét és készítheti a rajzokat felnőtt (a szülő, pedagógus), de akár maga a gyerek is. Én nagyon szeretem a közösen készített bejegyzséeket még akkor is, ha a gyerek még túl kicsi ahhoz, hogy igazán rajzolni tudjon. Ugyanígy a felnőtteknek sem kell azok aggódniuk, hogy "Jaj, de én nem tudok rajzolni", hiszen a sete-suta pálcikaember pont megteszi, ha egyébként a gyerek már érti a rajzokat.

A napló bevezetését én a fejlesztésen szoktam elkezdeni, hogy megmutathassam a szülőknek, hogyan is érdemes csinálni. Ilyenkor azt szoktam javasolni, hogy otthon segítsenek a gyereknek, hogy elmesélhesse a másik szülőnek, hogy mit játszott Orsival. Később természetesen jó, ha otthonról is hoznak élményt, amit aztán át tudunk beszélni a fejlesztésen. Ha a gyerek heti egyszer jár, akkor ilyenkor heti 2 bejegyzés születik, hiszen e1 a fejlesztésen, 1 otthon. Természetesen dönthetünk úgy is, hogy minden nap írunk naplót, amit aztán visz a gyerek az óvodába, iskolába. Ezt érdemes előre átgondolni: ki fogja írni vele, lesz-e rá idő, ki fogja megnézni vele, lesz-e rá idő stb.

Eleinte érdemes pozitív töltetű, örömteli élményeket gyűjteni a naplóba, hiszen igyekeznünk kell megalapozni a gyerek viszonyát a napló íráshoz és a meséléshez is. Fontos, hogy ez neki jó érzés legyen, szívesen csinálja. Később bekerülhetnek a naplóba a fájdalmas, vagy konfliktusos helyzetek is (pl. "Elestem a biciklivel és lehorzsoltam az államat.", vagy "Elvettem Sanyitól az autót és ő sírt."). Ha a gyereket ez már foglalkoztatja, vagy épp a fejlesztésen ezt tanulja, mellé is tehetjük (akár képpel is) a helyzethez kapcsolódó érzelmet (pl. Milán lerombolta a homokváramat az óvodában. Nagyon mérges voltam.").

A felnőttek gyakran azt hiszik, hogy a naplóba nagyon extra dolgoknak kell kerülniük. Nem írnak pl. naplót a hétfői óvodára, mert "Jaj, nem voltunk sehol a hétvégén!". De a naplónak nem (csak) a kiemelkedő, hanem a hétköznapi események gyűjtése is a célja. Ilyesmi kerülhet bele: "Sajtos tészta volt a vacsora. Ezt nagyon szeretem." vagy "Vasárnap Anya nem keltett fel, nagyon sokáig aludtam." vagy "A hajós játszótéren voltunk délután." stb.

A napló stílusán (képek típusa, egy oldalon lévő bejegyzések száma, bejegyzés gyakorisága) bármikor változtathatunk, szóval bátran vágjunk bele, menni fog! :)